Előtörténet: A legfiatalabb Lewis születése nem hozott semmiféle konfliktust magával, ami lássuk be elég szokatlan ebben a családban. Szerencsére nem maradt ezen a síkon az élete.

Mint testvérei ő sem maradhatott ki az előbb tanulok meg korcsolyázni, mint járni projektből, persze képletesen értve. Ettől függetlenül összeszámolva valószínűleg ő is több időt töltött el a jégen, mint a szárazföldön. Sosem volt kimagasló tehetség, de még csak szorgalmas sem. Őt kicsiként is más dolgok érdekelték. Inkább leült rajzolni, és elmélyedt a maga gondolataiban. Ez az anyukájának tűnt fel először, aki kezdeményezte, hogy abbahagyja a sportot, de az apja túl makacs volt. Nem akarta, hogy a harmadik fia is kiessen a szakmából, mert Tanner két bátyjába vetett hitét éppen akkoriban vesztette el az apa. Ethan a saját feje után ment, Asher pedig túl ügyetelen volt ehhez az egészhez. Tanner volt Mr. Lewis utolsó reménye, így tovább kellett küzdenie a koronggal.

Közben otthon a bátyjaival szenvedett, mert mindkettő tárgyként kezelte. Mindenki rajta vezette le a feszültségét, amiért egyre agresszívabb lett. A suliban rengeteget verekedett, nem volt túl sok barátja, nem tudta, hogyan kéne az érzelmeit kezelnie, úgyhogy inkább behúzott pár tagnak. Rengeteget volt büntetésben, sőt szinte minden délutánját ott töltötte. Ki akarták rúgni egy időben, de szerencsére az apja pénze ennél többet ért az intézménynek. Az agresszív viselkedése kilenc éves korában hágott a tetőfokára, mikor a szülei elváltak, aztán lassan, irtó lassan javulni látszott a helyzet. A hoki legalább ennyiből biztosan hasznos volt, hogy a pályán levezethette az agresszióját. Az apja sosem vitte el pszichológushoz, pedig lehet, hasznos lett volna számára.

A gimi nehéz kezdet volt az életében egy új környezet, ahova megint be kell illeszkedni. Közben otthon Asherről áradozott mindenki, és a kiemelkedő teljesítményeiről, ami az agyára ment.

Évek óta először úgy igazán ismét megfogta a rajzolás. Mióta az anyukája lelépett senki nem unszolta, hogy tegye azt, amihez van érzéke. Szóval a középiskolában visszaszokott arra, hogy figurákat, életképeket ábrázolt, és ezzel nem csak a figyelmét tudta lekötni, hanem minden apró érzelmet a göcsörtös vonalakba fektette. De nem csak ez változott meg. Amikor lehetett ellógta az apja által erőltettet hoki edzéseket. Aminek a vége az lett, hogy kidobták onnét, aminek mondhatni még örült is.

Közben lett egy barátnője, akivel egy örök rejtély, hogyan melegedtek össze. Mindenesetre végre sikerült magát érzelmileg stabilizálnia, míg nem egy elvadult buli alkalmával egy régi csapattársa meg nem csókolta. Ez a csapattárs egy meleg fiú volt. Ennek hatására pedig valami megindult benne, és nem a hányinger a sok pia hatásara. Hasonló érzések lángoltak fel benne, mint azzal a lánnyal kapcsolatban, aki úgymond a barátnője. Teljesen kétségbe esett, mintha a világvége jött volna el. Az önkontrollja ismét megszűnni látszott. Szóval leütötte a fiút, majd eltűnt. Nem mert haza menni, úgyhogy az egyetlen helyre indult, ahol úgy gondolta, hogy megértik. Ethannak mondta el a helyzetet, aki segített neki átvészelni és megérteni ezt az egész biszex kérdést.

Pár hónap elég volt ahhoz, hogy kiderüljön tényleg erről van szó, mind a két nem az esete. És talán ez nem is olyan rossz. Ekkora már rengetek dolog gyülemlett fel benne, amit rá kellett olvasni az apja fejére. Ez akkor történt meg, mikor Mr. Lewis bejelentette, hogy újból megnősül, ez pedig totálisan kiütötte a biztosítékot a fiúnál. Tanner mindent kitálalt, ami a szívét nyomta. Az apja kapott egy kisebb szívrohamot, de mindenről a maga igazát vallotta. Az ő házában mindennek úgy kellett lennie, ahogyan ő akarta. Tanner ezen kapva bátyjához, Ethanhöz költözött. Apjának pedig újabb pofont adva a színésznek tanul tovább.